Történelem. Az ambrotípus a Frederick Scott Archer által feltalált nedves lemezes kollódiumos eljáráson alapult. Az ambrotípusok szándékosan alulexponált negatívok, amelyeket ezzel az eljárással készítettek, és ehelyett pozitívumként való megtekintésre optimalizálták. Az Egyesült Államokban az ambrotípiákat először az 1850-es évek elején használták.
Mire használták az ambrotípiát?
Az ambrotípiás eljárás (amelyet James Ambrose Cutting amerikai fotós szabadalmaztatott 1854-ben) annak az eljárásnak egy sajátos változata volt, amely során kanadai balzsamot használtak a kollódiumlemez lezárására a fedőüvegre. Ezek leggyakrabban Amerikában találhatók.
Mi az egyedi az ambrotípiában?
Hasonlóan a papírra nyomtatott nyomatokhoz, az ambrotípiák visszaverődő fényben jelennek meg, és egyedi eredetik, ami azt jelenti, hogy csak úgy lehet sokszorosítani őket, ha fényképezőgéppel másoljuk őketUgyanez vonatkozik a fényképezés más formáira is, mint például a polaroid fotók, a dagerrotípiák és még sok más.
Mikor használták először az ambrotípiát?
James Ambrose Cutting szabadalmaztatta az ambrotípiás eljárást 1854-ban. Az ambrotípiák az 1850-es évek közepétől az 1860-as évek közepéig voltak a legnépszerűbbek.
Mikor szűnt meg a dagerrotípiák használata?
1850-re csak New Yorkban több mint 70 dagerrotípia stúdió működött. A dagerrotípia népszerűsége csökkent az 1850-es évek végén, amikor az ambrotípus, egy gyorsabb és olcsóbb fényképezési eljárás elérhetővé vált. Néhány kortárs fotós újraélesztette a folyamatot.
