A Bluegrass a countryzene egyik alműfaja, amelynek jellemzői megkülönböztetik a mainstream countrytól: A hangszerelés tisztán „vonós zenekar” alapú: gitár, bendzsó, mandolin, hegedű és Upright Bass. Nagyobb hangsúlyt kap az „akusztikus” hangzás. A zene szabadabb, a szerkezetek pedig összetettebbek.
Mi az egyedi a bluegrass zenében a country műfajon belül?
Ami a Bluegrass zenét illeti, általánosan ismert, hogy főleg az erősítetlen hangszerekre összpontosít. Emiatt a hangzás szorosabb kapcsolatban áll a népzenével. Ráadásul az énekharmóniákról azt mondják, hogy meglehetősen jellegzetesek ebben a műfajban.
Mi a két fő különbség a bluegrass és a régi zenék között?
Néhány bluegrass énekes időnként egy „kék hangot” is énekel. Dióhéjban tehát a régi idők zenéje főként jó hangulatú instrumentális tánczene, míg a bluegrass egy olyan énekstílus, ahol a hangszerek szabadon improvizálnak. A régi időkben a hegedű a főnök, a bluegrass-ben pedig legtöbbször az énekes áll a főszerepben.
Honnan származik a bluegrass zene?
A Bluegrass zene a vidéki délről a második világháború után jelent meg, de gyökerei az 1930-as évekig nyúlnak vissza. A műfajt Bill Monroe The Blue Grass Boys zenekaráról nevezték el, akik az 1940-es években kezdtek fellépni.
Ki találta fel a bluegrass zenét?
Bill Monroe, a "Bluegrass Zene Atyja" néven ismert, 100 éve született ezen a héten Kentucky vidéki részén. Hatással volt a régi country zenére és a rock 'n' rollra, valamint az általa megalkotott kemény, magányos műfajra – a bluegrassre.
