A barokk idején alakult ki az a dúr/moll hangrendszer, amely még mindig a nyugati zenét uralja. Ez az időszak leginkább az érett barokk összetett ellenpontjáról ismert, amelyet Johann Sebastian Bach és George Frideric Händel munkái jellemeznek.
A dúr és moll tonalitás is a barokk korszakban jött létre?
A harmónia és a tonalitás általános jellemzői a barokk korban. A kora-középbarokk zenéjét módok felhasználásával komponáltuk. A 12 dúr és moll hangnemek rendszerének kialakítására a közép- és késő barokk korszakban került sor.
Mi volt a fő tonalitásközpont a barokk korszakban?
A tonalitás fogalma a reneszánsz idején jött létre, és a barokk korszakban jött létre. A dúr és moll skálák használatához kapcsolódik. Amikor egy darab dúr vagy moll skálára épül, a tonikája ez a skála válik a hangszín középpontjává.
Milyen rendszereket fejlesztettek ki a barokk korban?
A barokk zene kiterjesztette a hangszeres előadások méretét, skáláját és összetettségét, és megerősítette az operát, a kantátát, az oratóriumot, a versenyművet és a szonátát mint zenei műfajt. Ebből a korszakból számos zenei kifejezés és fogalom ma is használatos.
Milyen léptékű a barokk?
A tonalitás, konkrétan a nagy-moll tonalitás, csak a barokk korban, 1600 körül jött létre. Azelőtt a zene modális volt. Nem fogunk túl sok időt tölteni a modális zene megvitatásával, de a lényeg az, hogy a reneszánszban 8 skála volt, ezeket „templomi módoknak” is nevezték.
