A számítástechnikában egy problémáról azt mondják, hogy átfedő részproblémái vannak, ha a probléma részproblémákra bontható, amelyeket többször is felhasználnak, vagy ha a probléma rekurzív algoritmusa újra és újra megoldja ugyanazt a részproblémát, ahelyett, hogy mindig újat generálna. részproblémák.
Mi az optimális alstruktúra és az átfedő részproblémák a dinamikus programozásban?
Egy feladatnak akkor van optimális részszerkezeti tulajdonsága, ha az adott feladatnak optimális megoldása adható a részproblémák optimális megoldásával. A dinamikus programozás kihasználja ezt a tulajdonságot, hogy megoldást találjon.
Mi az átfedő részprobléma a dinamikus programozásban?
1) Átfedő részproblémák:
A dinamikus programozást főleg akkor használják, ha ugyanazon részproblémák megoldására van szükség újra és újra. A dinamikus programozás során a részproblémák kiszámított megoldásait a rendszer egy táblázatban tárolja, így ezeket nem kell újra kiszámolni.
Mi a különbség az optimális alstruktúra és az átfedő részproblémák között?
Értem a célmegközelítést mindkét módszer esetében, ahol az Optimal Substructure egy n bemenet alapján számítja ki az optimális megoldást, míg az Overlapping Subproblems a bemeneti tartomány összes megoldását célozza meg, mondjuk 1-től n-ig. Olyan probléma esetén, mint a rúdvágási probléma.
Melyik technikák alkalmazzák a részproblémák átfedését?
A dinamikus programozás az egymást átfedő részproblémák problémáinak megoldására szolgáló technika. Ebben tároljuk az egyszer megoldott részprobléma eredményét későbbi felhasználás céljából. A részproblémamegoldások tárolásának technikáját memoizálásnak nevezik.
