Amikor megjelent a nyomda az 1400-as években, a betűtervezők kisbetűiket a Karoling-féle apróságra alapozták. A fadobozok, ahol a betűket nyomtatták, típusonként eltérő rekeszekkel rendelkeztek. A kis- és nagybetűket külön típusú esetek tárolták, innen ered a nevek is.
Ki találta ki a kisbetűt?
Ezek a tervezési jellemzők karolingokat tették könnyen adaptálhatóvá a mozgatható típusokhoz, amikor Gutenberg feltalálta a tipográfiát. A 15. és 16. században a latin betűtípusok első típustervezői a Karoling minuszkulákat használták a „kisbetűk” mintájára.
Hogyan alakultak ki a kisbetűk?
A kisbetűk (miniszkuláris) betűk a középkorban fejlődtek ki az újrómai kurzív írásból, először unciális, majd később kisbetűs írásmódként. A régi római betűket megőrizték a formális feliratok és az írásos dokumentumok hangsúlyozása céljából.
Mikor kezdődtek a nagybetűk?
A nagybetűk a modern angol nyelvben egy régi római írásból származnak, amelyet a Kr. e. 200-as évek. Akkoriban csak nagybetű volt! A kisbetűket még nem találták fel, ezért mindenhez nagybetűt használtak.
Miért létezik a nagybetűs írás?
A nagybetűk hasznos jelek az olvasó számára. Három fő céljuk van: tudatni az olvasóval a mondat kezdetét, fontos szavakat mutatni a címben, és jelezni a tulajdonneveket és a hivatalos címeket.
