A prototípusokat megfelelően kell elhelyezni a program minden egyes fordítási egységében. A prototípus helyzete határozza meg a hatókörét.
A programon belül hol helyezkednek el általában a függvényprototípusok?
A függvényprototípusokat gyakran külön fejlécfájlokba helyezik el, amelyek aztán bekerülnek a rájuk szoruló rutinokba. Például a "math. h" tartalmazza az sqrt() és cos() C matematikai függvények prototípusait.
Mikor és hol használják a függvényprototípusokat?
A függvény prototípusai arra szolgálnak, hogy közöljék a fordítóval az argumentumok számát és egy függvényparaméter szükséges adattípusait, valamint a függvény visszatérési típusát is. Ezen információk alapján a fordító keresztellenőrzi a függvény aláírásait, mielőtt meghívná.
A függvény prototípusának írásakor?
A függvényprototípus egy olyan definíció, amelyet a függvényhívások típusellenőrzésére használnak, amikor az EGL rendszerkód nem fér hozzá magához a függvényhez. A függvény prototípusa a kulcsszófüggvénnyel kezdődik, majd felsorolja a függvény nevét, paramétereit (ha vannak) és visszatérési értéket (ha van).
Mi a prototípus feladata?
1) Megmondja a függvény által visszaadott adatok visszatérési típusát. 2) Megmondja a függvénynek átadott argumentumok számát. 3) Megmondja az egyes átadott argumentumok adattípusait.
