A klóramfenikolt eredetileg a Streptomyces venezuelae (Actinomycetales rend) talajbaktérium metabolizmusának termékeként találták, majd kémiai úton szintetizálták. Antibakteriális hatását azáltal éri el, hogy megzavarja ezekben a mikroorganizmusokban a fehérjeszintézist.
Melyik fajt használják kloromicetin előállítására?
A klóramfenikol (kloromicetin) egy széles spektrumú antibiotikum, amelyet 1949-ben izoláltak a Streptomyces venezuelae törzsből. Bakteriosztatikus, és gátolja a bakteriális fehérjeszintézist azáltal, hogy reverzibilisen kötődik az 50S riboszomális alegység peptidil-transzferáz komponenséhez.
Milyen típusú mellékhatások figyelhetők meg leggyakrabban a béta-laktám antibiotikumoknál?
A β-laktám antibiotikumok gyakori mellékhatásai közé tartozik a hasmenés, hányinger, bőrkiütés, csalánkiütés, felülfertőződés (beleértve a candidiasist is). A ritka mellékhatások közé tartozik a láz, hányás, bőrpír, dermatitis, angioödéma, pszeudomembranosus colitis.
Az alábbi fajok közül melyiket használják sztreptomicin előállítására ?
sztreptomicin-termelő szervezet a Streptomyces griseus Waksman és Henrici.
Mi a kloromicetin mikrobiális forrása?
A klóramfenikol egy széles spektrumú antibiotikum, amelyet a Streptomyces venezuelae baktériumból származtattak, és jelenleg szintetikus úton állítják elő.
