Orrkanülök oxigén szállítására szolgálnak, ha alacsony áramlásra, alacsony vagy közepes koncentrációra van szükség, és a beteg stabil állapotban van.
Milyen körülmények szükségesek az orrkanül használatához?
Az orrkanült és az arcmaszkokat általában olyan emberek kezelésére használják, akiknek légúti betegségei vannak, például:
- asztma.
- bronchopulmonalis diszplázia, vagy fejletlen tüdeje újszülötteknél.
- krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)
- cisztás fibrózis.
- tüdőgyulladás.
- alvási apnoe.
Milyen javallatok vannak az orrkanül használatára?
A HFNC alkalmazásának indikációi felnőtteknél a következők: közösségben szerzett tüdőgyulladás, extubáció utáni (még alacsony kockázatú betegeknél is), intubáció előtti előoxigenizálás, DNI légzési elégtelenségben szenvedő betegeknél, és esetleg kardiogén tüdőödémában szenvedő betegeknél, amikor a NIPPV-t nem tolerálják.
Melyik a jobb oxigénmaszk vagy orrkanül?
Az átlagos SpO2 maszk mellett 98% volt (96,1-99,9%), maszk nélkül 95% (89,8-98,8%) és 97% kanüllel (90,8-99,3%). Arra a következtetésre jutottunk, hogy orrkanülök nagyobb valószínűséggel maradnak a helyükön, mint az arcmaszkok, és a legtöbb betegnél megfelelő telítettséget tartanak fenn.
Milyen javallatok a HFNP megkezdésére?
Értékelés/Javallatok
A HFNP-terápia megfontolható a bronchiolitisben szenvedő betegeknél, ha a szokásos alacsony áramlású orrágú oxigénterápia ellenére folyamatos hipoxémia (SpO2<90%) és közepes vagy súlyos légzési distressz jelei vannak. Légzéstámogatás krónikus tüdőbetegségben szenvedő csecsemők és gyermekek számára
