A barokk korszakhoz képest a klasszikus zene általában könnyebb, tisztább textúrájú, és kevésbé összetett. A barokk zene gyakran többszólamú, míg a klasszikus zene főként homofonikus. … A textúra ebben a mozgásban változik, különösen a hangszerek hozzáadásával és kivonásával.
Milyen textúra van a klasszikus zenének?
A klasszikus zene könnyedebb, tisztább textúrájú, mint a barokk zene, és kevésbé összetett. Főleg homofonikus-dallam az akkordkíséret felett (de az ellenpontot semmi esetre sem felejtik el, főleg a korszak későbbi szakaszában).
Melyik zenének van többszólamú textúrája?
A polifonikus textúra, más néven polifónia, a legkevésbé népszerű a három fő formai textúra közül. A másik két típus a monofonikus és homofonikus textúrát biztosítja. A többszólamúságot leggyakrabban barokk és reneszánsz zenéhez, valamint Johann Sebastian Bach zeneszerző zenéjéhez kötik.
Mi a textúra a klasszikus korszakban?
A klasszikus korszak textúrája elsősorban homofonikus volt (míg a barokk kori művek többszólamúak voltak). A hangsúly a világosan megfogalmazott frázisokon, dallamos dallamokon, rugalmas ritmusokon (kevésbé motorikus, mint a barokk kor zenéje), változatosabb és változatosabb dinamikán és nagyobb, standardabb és integrált zenekarokon volt.
Mi a polifónia a klasszikus zenében?
Polifónia a zenében, két vagy több hang vagy dallamsor egyidejű kombinációja (a kifejezés a görög „sok hang” szóból származik). Így még egyetlen hangköz is, amely két egyidejű hangból vagy egy akkord három egyidejű hangból áll, kezdetlegesen többszólamú.
