A lizozim képes megtörni a baktériumok külső sejtfalában lévő kémiai kötéseket A bakteriális sejtfalak peptidoglikánréteget tartalmaznak, amely a lizozim célpontja. A peptidoglikán réteg váltakozó N-acetil-glükózamin és N-acetil-muraminsav molekulákat tartalmaz.
Mely sejteket bontják le a lizozimek?
Lizozim, az állatok könnymirigyeinek váladékában (könnyében), valamint az orrnyálkahártyában, a gyomorváladékban és a tojásfehérjében található enzim. A Sir Alexander Fleming által 1921-ben felfedezett lizozim katalizálja bizonyos egyes baktériumok sejtfalában található szénhidrátok lebomlását (pl. coccusok).
Mi a lizozim szerepe?
A lizozim egy természetesen előforduló enzim, amely a testváladékokban, például könnyekben, nyálban és tejben található. Antimikrobás szerként funkcionál azáltal, hogy lehasítja a bakteriális sejtfal peptidoglikán komponensét, ami sejthalálhoz vezet. … Hasonlóképpen, a lizozim takarmány-adalékanyagként fokozza a növekedést és a takarmányozás hatékonyságát.
Milyen típusú kötést szakít meg a lizozim?
A lizozim széles körben megtalálható a gerincesek sejtjeiben és váladékaiban (beleértve a könnyeket és a nyálat), és a tyúktojásfehérje különösen gazdag ebben az enzimben. A lizozim katalizálja a glikozidos kötések hidrolízisét, amelyek az N-acetil-muraminsavat (NAM) és az N-acetil-glükózamint (NAG) kötik össze a bakteriális sejtfal poliszacharidjaiban.
Mit tud lebontani a lizozim?
A lizozim lebontja a peptidoglikánt a bakteriális sejtfalban, ami a Gram-pozitív szervezetek gyors elpusztulásához vezet; ez a mechanizmus azonban nem tudja figyelembe venni a lizozim Gram-negatív baktériumokkal szembeni védőhatását.
