A melléknév a beszéd olyan része, amely egy főnevet vagy névmást módosít. A melléknevek általában megmondják, hogy milyen, hány vagy melyik főnevekről vagy névmásokról. A határozószó a beszéd olyan része, amely egy másik határozót, egy igét vagy egy melléknevet módosít. Gyakran a végén lévő -ly utótagról ismerjük fel.
Mik azok a melléknevek és határozószavak példái?
Általában a melléknevek a főnevek leírására szolgálnak, a határozószók pedig az igékkel, hogy elmondják, hogyan történik a dolog.
A következő példákban a melléknevek piros és a határozószavak kékek:
- Gyönyörű énekes. - Gyönyörűen énekel.
- Nagyon gyors futó. …
- Hanyag író. …
- Jó munkás.
Ige volt és van?
Az ige leggyakoribb állapota a be, ragozásaival együtt (is, am, are, was, were, being, been). Amint látjuk, az is a be ige ragozása. Ez egyes szám harmadik személyű jelen formáját veszi fel.
Milyen ige ez a szó was?
A leggyakoribb összekötő ige a „lenni” különféle formáiban található (am, are, is, was, were, stb.). Néha a „lenni” formái segítő igék. Példa az összekötő ige és a cselekvési ige közötti különbségre.
Ige vagy főnév volt?
Egyes szám első személyű egyszerű múlt idő, amely a be-re utal. Harmadik személyű egyes szám egyszerű múlt idő, amely a be-re utal. Többes szám harmadik személyű múlt ideje, amely a be.
