A savanyúság évezredek óta létezik, egészen Kr.e. 2030-ig, amikor a Tigris-völgyben pácolták a szülőföldjükről származó, Indiából származó uborkát. A „savanyúság” szó a holland pekel vagy az észak-német pókel szóból származik, ami „sót” vagy „sóoldatot” jelent, a pácolás két nagyon fontos összetevőjét.
Ki fedezte fel először a savanyúságot?
A savanyúság több mint 4000 évvel ezelőtt kezdődött, amikor ősi mezopotámiaiak savanyú sós lében áztatták az uborkát a tartósítás érdekében. Azóta kulcsfontosságúak a kultúrákban szerte a világon, híresek szívességükről, egészségügyi előnyeikről és finom ízükről.
Hol származott az első savanyúság?
A pácolás valószínűleg először az ókori Mezopotámiából indult, ie 2400 körül. Régészeti bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy ie 2030-ban uborkát pácoltak a Tigris-völgyben. Az indiai savanyúságot többnyire háromféleképpen készítik: só/sóoldat, olaj és ecet, a mangó savanyúság pedig a legnépszerűbb.
Mikor vált népszerűvé a savanyúság?
Míg a savanyúság mindenütt megtalálható az amerikai stílusú ételekben, partjainkra csak az 1800-as évek végétől az 1900-as évek elejéig jutott el európai zsidók, akik közül sokan New Yorkban telepedtek le, hozta magukkal a finom falatot. New Yorkban a savanyúság népszerűvé vált a zsidó közösségekben, és onnan gyorsan elterjedt.
Mi volt az első pácolt dolog?
A savanyúságnak nagyon hosszú története van, és minden kultúrában megtalálható. A legkorábbi ismert példák az uborka, amelyekről ismert, hogy Kr.e. 2030 körül pácoltak Mezopotámiában, amikor Észak-Indiából származó lakosok uborkamagot hoztak a Tigris-völgybe.
