met·a·neph·ros. (mĕt′ə-nĕf′rŏs) A gerinces embriójában kialakuló harmadik és egyben utolsó kiválasztó szerv Madarakban, hüllőkben és emlősökben funkcionális kiválasztó szervként helyettesíti a mesonephrost és fejlődik a felnőtt vesébe. [meta- + görög nephros, vese.]
Mi az a mezonefrikus és metanefrikus vese?
A mezonefrósz a közbülső mezodermából mezonefris tubulusok képződésével fejlődik ki, a korai embrionális életben (4-8 hét) a fő kiválasztó szerv. A metanephros a mesonephroshoz caudálisan képződik a fejlődés öt hetében; ez a tartós és működőképes vese magasabb gerinceseknél.
Miért nevezik a vesét metanefrisnek?
A a differenciálatlan köztes mezoderma része, amely érintkezik az elágazó ureterbimbó csúcsaival, metanefrogén blastema néven ismert. Az ureterbimbóból felszabaduló jelek a metanefrogén blastema vesetubulusokba való differenciálódását idézik elő.
Mi a metanefrás vese funkciója?
Az emlős metanefris vese egy rendkívül összetett szerv, amely kiszűri a salakanyagokat a keringésből, fenntartja a testfolyadék elektrolit- és pH-egyensúlyát, a csontok mineralizációját, a vérnyomást és a vérösszetételt Sok ezen műveletek közül a nefron, a vese ismétlődő funkcionális egysége hajtja végre.
Az emberi vesék mezonefrikusak vagy metanefrikusak?
A vesefejlődés utolsó szakasza a terhesség ötödik hetében kezdődik. Ebben a szakaszban metanefris blastema és ureterbimbók képződnek. A terhességi időszak során teljesen működőképes nefronok, húgyhólyag és húgycső alakulnak ki. Az emberi vese metanephros
