Visszatitrálást alkalmazunk, ha ismert a reagensfelesleg moláris koncentrációja, de szükség van az analit erősségének vagy koncentrációjának meghatározására. A visszatitrálást jellemzően sav-bázis titrálásnál alkalmazzák: Ha a sav vagy (gyakrabban) bázis egy oldhatatlan só (pl. kalcium-karbonát)
Miért használunk visszatitrálást?
A vissza titrálás hasznos, ha a fordított titrálás végpontja könnyebben azonosítható, mint a normál titrálás végpontja, mint a kicsapási reakciók esetében. A visszatitrálás akkor is hasznos, ha az analit és a titrálószer közötti reakció nagyon lassú, vagy ha az analit nem oldódó szilárd anyagban van.
Milyen esetekben alkalmazzák a visszatitrálást?
A hátsó titrálást főként a következő esetekben használják:
- ha az analit illékony (pl. NH3) vagy oldhatatlan só (pl. Li2CO 3)
- ha az A analit és a T titráló közti reakció túl lassú a gyakorlati közvetlen titráláshoz.
Melyik a példa a visszatitrálásra?
A visszatitrálás a következő módon működik (egy példával): 1: Az ismeretlen koncentrációjú anyagot vagy oldatot (4 g szennyezett kréta, CaCO3) ismert térfogatú és koncentrációjú reakcióba hozzuk. közbenső reagens oldat(200 ml, 0,5 N HCl). A reakció túlmegy az ekvivalenciaponton.
Miért használnak EDTA-t a visszatitráláshoz?
Visszatitrálás: az EDTA standard oldat ismert feleslegét adjuk az analitot tartalmazó oldathoz. … Ez az eljárás hasznos azon kationok meghatározására, amelyek stabil komplexeket képeznek az EDTA-val, és amelyekre nincs hatékony indikátor.
