clepsydra, más néven vízóra, ősi eszköz az idő mérésére a víz fokozatos áramlásával. Az egyik forma, amelyet az észak-amerikai indiánok és egyes afrikai népek használtak, egy kis csónakból vagy úszó hajóból állt, amely egy lyukon keresztül szállította a vizet, amíg el nem süllyedt.
Mikor használták a vízórát?
A vízórák az egyik legrégebbi időmérő műszerek. A tál alakú kifolyás a vízóra legegyszerűbb formája, és ismert, hogy Babilonban, Egyiptomban és Perzsiában létezett Kr.e. 16. század körül.
Hogyan használták a görögök a vízórát?
A görögök Kr.e. 325 körül kezdték használni ezt az időmérő módszert, és vízórájukat clepsydrának vagy „víztolvajnak” nevezték. A kőből, rézből vagy kerámiából készült görögök vizes órákat használtak a beszédek, színdarabok és műszakok hosszának mérésére.
Ki találta fel a görög vízórát?
Vízórák fejlesztése
A görögök klepsydraként (a latinosított változata clepsydra), szó szerint „víztolvajként” emlegették. A sírjában található felirat egy Amenemhet egy udvari tisztviselőt azonosít, aki kb. ie 1500, mint a vízóra feltalálója.
Mit használtak az egyiptomiak az időre?
Az ókori egyiptomiak voltak az első kultúrák, akik széles körben osztották fel a napokat általánosan elfogadott egyenlő részekre, korai időmérő eszközökkel, mint például napóra, árnyékóra és merkhet (a korai csillagászok által használt függővonalak). Az obeliszkeket az általa létrehozott árnyék leolvasásával használják.
