A shaduf, vagy seprő, egy korai daruszerű szerszám, emelőszerkezettel, amelyet öntözésben használtak i.e. 3000 körül a mezopotámiaiak, az ókori egyiptomiak i.e. 2000 óta, később pedig a minósziak, kínaiak (i.e. 1600 körül) és mások.
Az egyiptomiak találták fel a shadufot?
A shaduf egy kézi működtetésű eszköz, amellyel vizet emelnek ki egy kútból vagy tározóból. Az ókori egyiptomiak találták fel, és még ma is használják Egyiptomban, Indiában és más országokban.
Honnan származik a shaduf?
Shaduf, más néven Shadoof, kézi működtetésű vízemelő eszköz, ősidőkben feltalálták, és még mindig Indiában, Egyiptomban és néhány más országban földöntözésre használják. Általában egy hosszú, elkeskenyedő, közel vízszintes rúdból áll, amely libikókaszerűen van felszerelve.
Miért építették az egyiptomiak shadufot?
A Shaduf fontos volt az ókori egyiptomiak számára, mert segítette a vízinövényeket. Ezért létrehozták a Shadufot, hogy feltöltsék az öntözőcsatornákat, amelyeket az éves árvíz miatt építettek. A júniust arra használták, hogy újjáépítsék szerszámaikat és halaikat.
Hogyan használták a shadufet az ókori Egyiptomban?
A víz kiemelésére a csatornából shadufet használtak. A shaduf egy keresztgerendán egyensúlyozott nagy rúd, egyik végén kötél és vödör, a másik végén nehéz ellensúly. A kötelet meghúzva leengedte a vödröt a csatornába. A gazda ezután a súly lehúzásával felemelte a vizesvödröt.
