frikatív, a fonetikában egy mássalhangzó hang, például az angol f vagy v, amelyet úgy állítanak elő, hogy a szájat olyan helyzetbe hozza, hogy blokkolja a légáram áthaladását, de nem zárja be teljesen, így a szájon áthaladó levegő hallható súrlódást generál.
Mi a frikatív hatása?
Frikatívumok A zöngétlen frikatívumok lerövidítik a megelőző magánhangzót, ugyanúgy, mint a zöngétlen zárszók. Az orr alapvető jellemzője, hogy a levegő az orron keresztül távozik, és a fő különbség a három típusú orr között az a pont, ahol a levegő megáll a szájban.
Miért van olyan sok frikatív hang?
A frikatívák előidézéséhez a levegő simán áthalad a hangcsatorna kis, összeszűkült nyílásán. A levegő súrlódása okozza a hangot. A frikatívumok folyamatosan képződhetnek a hangcsatorna teljes elzáródása nélkül (ellentétben a stopokkal és affrikátákkal).
Hogyan jönnek létre a frikatív hangok, mondjon példákat angolból?
A frikatív mássalhangzó olyan mássalhangzó, amely akkor keletkezik, amikor levegőt présel ki a száján lévő kis lyukon vagy résen keresztül. Például a fogak közötti hézagok súrlódó mássalhangzókat képezhetnek; amikor ezeket a hézagokat használjuk, a frikatívumokat sibilánsoknak nevezzük. Néhány példa az angol nyelvű sibilánsokra: [s], [z], [ʃ] és [ʒ].
A frikatívok magas frekvenciájúak?
A lapos súrlódási spektrum -50 dB és -60 dB között van (azaz jelentősen a zajszint felett van) és 700 Hz felett hasonló, de egy kicsit gyengébb mint az /f/. spektruma
