Ezekre a problémákra a szokásos válasz a „kiselejtezés”: a kártevő állatok elpusztítása vagy más módon történő eltávolítása a vadon élő populációkból azzal a céllal, hogy csökkentsék mennyiségüket és hatásukat, vagy akár kiirtsák őket. Egy friss tanulmány azonban azt mutatja, hogy a leselejtezés rosszul sülhet el.
A selejtezés hasznos vagy sem?
A selejtezés erős szelekciós erőként működik, és ezért hatással lehet egy faj populációs genetikájára. Például a meghatározott tulajdonságok, például a méret alapján történő selejtezés kikényszerítheti az irányított szelekciót, és eltávolíthatja ezeket a tulajdonságokat a populációból. Ennek hosszú távú hatásai lehetnek a populáció genetikai sokféleségére.
Mi a rossz a selejtezésben?
A selejtezés A kipusztulást idézi elő Népességük, különösen a vadonban, nagyon gyors ütemben fogy. Ezeknek a nagy állatfajoknak alacsony a szaporodási aránya, és nagyon sokáig tart az érettség. Tehát a selejtezés csak felgyorsítja a kihalás folyamatát. Például előfordulhat, hogy a cápapopulációk felépülése tovább tart a selejtezés után.
Valóban működik a selejtezés?
Nos, igen és nem. A selejtezésnek akkor kell működnie, ha ismert a kártevő populáció mérete, ha rendelkezésre állnak az eltávolítási módszerek, és a kívánt mértékben csökkenti a populáció méretét és hatását, valamint ha ismert a gyógyulás mértéke.
A selejtezés megölést jelent?
Állatok selejtezése azt jelenti, hogy egy csoport gyengébb állataitle kell ölni, számuk csökkentése érdekében.
