A név a tetra (a görög szóból – „valami négy)” és az akkord (a görög chordon – „húr” vagy „hang” szóból) ered. Az ókori görög zeneelméletben a tetrachord a nagyobb és kisebb tökéletes rendszerek egy szegmensét jelentette, amelyet mozdíthatatlan hangjegyek határolnak (görögül: ἑστῶτες); a közöttük lévő hangjegyek mozgathatóak voltak (görögül: κινούμενοι).
Ki találta fel a tetrachordot?
Püthagorasz (i.e. 570 körül – i.e. 500 körül) például a zene működése iránt érdeklődött, és valószínűleg ő volt az első, aki megvizsgálta a zenei intervallumok közötti numerikus összefüggéseket (hogy egy oktáv egy negyedikből áll és egy ötödik). Ráadásul a görögök feltalálták a tetrachord ötletét – egy skála négy hangját.
A tetrachord egy triád?
A 6. fejezetben feltárt négy tetrachord mind a hozzáadott hang tetrachord példája volt. Ez azt jelenti, hogy minden tetrachord három különböző hangból felépített hármasként indult, amelyek egy zenei skálához tartoztak.
Hogyan lehet azonosítani a tetrachordot?
A tetrachord egy négy hangú skála A tetrachord mindössze négy hangból áll. A nyugati skálák többsége 8 hangból áll, így a tetrachord a skála felének tekinthető. Ahogyan az intervallum a zene alapvető építőköve, a tetrachord a skála (nagyobb) építőköve. Két tetrachord együtt alkot egy skálát.
A skála ugyanaz, mint a tetrachord?
A tetrachord négy hangmagasságból álló csoport 6 féllépésen belül (egy tritonus hangköze). A tetrachordok egy miniskálát alkotnak A tetrachordokat tulajdonképpen a skála FÉLének tekinthetjük. A jazz zenészek által általában használt skálák többsége két tetrachordból áll.
