A kelátképző szerek olyan kémiai vegyületek, amelyek reakcióba lépnek fém ionokkal, és stabil, vízben oldódó komplexet képeznek. Kelátképzőként, kelátképzőként vagy szekveszterképzőként is ismertek. A kelátképző szerek gyűrűszerű centrummal rendelkeznek, amely legalább két kötést képez a fémionnal, lehetővé téve annak kiürülését.
Melyek a példák a kelátképző szerekre?
A következő kelátképző anyagokat külön-külön vagy együttesen tárgyalja a LiverTox:
- Arzénkelátorok. Dimercaprol.
- Rézkelátorok (Wilson-kórra) Dimercaprol. Penicillamin. Trientin. …
- Vaskelátorok. Deferasirox. Deferiprone. Deferoxamin.
- Vólom kelátképzőket. Dimercaprol. EDTA [nem a LiverToxban] …
- Higany kelátképzők. Dimercaprol.
Mi a leggyakoribb kelátképző szer?
A kalcium-dinátrium-etilén-diamin-tetraecetsav (CaNa2EDTA) a leggyakrabban használt kelátképző szer. Ez az etilén-diamin-tetraecetsav (EDTA) származéka; szintetikus poliamino-polikarbonsav, és az 1950-es évek óta a gyermekkori ólommérgezés kezelésének egyik alappillére [12].
Mi az a kelátképző szer, mire használható?
Kémiai vegyület, amely szorosan kötődik a fémionokhoz. Az orvostudományban a kelátképző szereket a mérgező fémek szervezetből történő eltávolítására használják. A rák kezelésében is tanulmányozzák őket.
Hogyan működnek a kelátképző szerek?
A kelátképzők a véráramban lévő fémekhez kötődnek. Ily módon a kelátképzők az összes nehézfémet összegyűjtik egy vegyületté, amely a vesén keresztül kiszűrve a vizeletben felszabadul.
