Shakespeare elég jól ismert arról, hogy jambikus pentaméterrel ír. Ez alól az egyik fontos kivétel a Macbeth-i boszorkányok, akik mindenben beszélnek a trochaikus trochaikustól. Trochaikus tetraméter a költészetben egy méter. Négy trochaikus lábból álló sorra vonatkozik … A trochee egy hosszú vagy hangsúlyos szótag, amelyet egy rövid vagy hangsúlytalan követ követ. A szótagra gyakorolt hangsúlyokat úgy érzékeljük, hogy egyszerűen megjegyezzük, hogy melyik szótagra helyez hangsúlyt a szó kimondásakor. https://en.wikipedia.org › wiki › Trochaic_tetrameter
Trochaikus tetraméter - Wikipédia
meter: Dupla, kettős fáradság és baj; Tűz ég, és üstbuborék.
Milyen formátumban beszélnek a boszorkányok Macbethben?
Végig rímpárban beszélnek („Dupla, dupla, fáradság és baj, / Fire burn and cauldron bubble”), ami szintén elválasztja őket a többi szereplőtől, akik többnyire használj üres verset a beszédhez.
Ki beszél jambikus pentaméterben Macbethben?
Üres vers vagy, rím nélküli jambikus pentaméter (A nemesek)
Macbethben a nemes karakterek többnyire rímtelen jambikus pentaméterben beszélnek, ami egy mutatós mondásmód így beszélnek: ba-DUM, ba-DUM, ba-DUM, ba-DUM, ba-DUM. Lásd, az "iamb" egy ékezetes szótag, amelyet ékezetes követ.
Mi a példa a jambikus pentaméterre Macbethben?
A jambikus pentaméter szinte mindig használatos a Macbethben. Ha megszámolja a szótagokat Macbeth első soraiban, láthatja, hogyan működik: ' Olyan csúnya és tisztességes egy nap, amitnem láttam' (Macbeth, 1:3).
Miért beszélnek a boszorkányok jambikus tetraméterrel?
A boszorkányok beszédmintája kísérteties hangulatot kelt a jelenet elejétől kezdve. A második sorral kezdődően trochaikus tetraméter rímpárjaiban beszélnek. A zuhanó ritmus és a ragaszkodó rím a boszorkányságot hangsúlyozzák, amit gyakorolnak, miközben beszélnek – valamiféle bájit alt forralnak egy üstben.
